Tovább a tartalomra

A nyuszi első napjai a lakásban

december 17, 2009

Új nyuszi érkezésekor türelemmel kell lenni, hiszen kell egy kis idő, amíg megszokja a jelenlétünket. Érdemes pár óráig bent hagyni a ketrecében, ismerkedjen a szagokkal és pihenje ki a szállítással járó izgalmakat. Persze ezt általában nagyon nehéz betartani. 🙂 Ami nem is annyira nagy baj, lehet, hogy kicsit lassabban megy majd a barátkozás és az ellazulás, mivel a nyúl alapvetően zsákmányállat, így folyton a vérében van a menekülés a “ragadozó” elől. Erre rögtön tudok mondani egy példát.
Amikor elhoztuk Hozét a kisállatkereskedésből, mi sem tudtuk betartani, hogy legyen a ketrecében, hiszen első nyuszi, sok újdonság és megannyi kíváncsiság volt bennünk, folyton figyelgettük, mit hogyan csinál, hogy megy laposkúszásban az ismeretlen területek felé… Főleg az volt érdekes, hogyan viszonyul majd hozzá a macska. Hát Mau az első éjjeleket Hozé ketrecével szembeni széken töltötte, le nem véve a szemét az új jövevényről, akiről még nem tudta elképzelni, miért is hoztuk ide. Majd ragadozóságát meg-nem-hazudtolva gyakran kergette a nyuszit a lakásban.
Mígnem egy szép napon nagyot fordult a kocka. Hozénak asszonyt hoztunk és végre célt vittünk életébe. 🙂 Amint kiszagolta, hogy itt egy hozzá hasonló egyed van, – ráadásul egy nőstény! – egyből a macska után vetette magát és azóta is folyik a küzdelem, ahol  a kis zsákmányállat üldözi a ragadozót…

Hozé bizalma akkortájt kezdett megerősödni, és bár lassan, de sikerült teljesen megbíznia bennünk. Szerintem elég erős hatások érték, amíg a kisállatkereskedésben volt – a folytonos zaj, az emberek sokasága. Szóval kell egy kis idő, ha társat hozunk mellé, ha nem.

Ezért nagy öröm számunkra, amikor visszajelzéseket kapunk Tőletek, hogyan viselkednek a kisnyuszik, mert bár sokan azt vallják, hogy ne foglalkozzunk velük annyit, majd megteszi azt a gazdi. Jó hallani, hogy egy kicsivel több gondoskodás a mi részünkről, mennyit segít abban, hogy sokkal közvetlenebbek legyenek az emberekkel.
Bizony sokat irigykedünk, olvasva a soraitokat, hogy máris mennyire barátságosak az új otthonukban és hogy sokkal hamarabb beilleszkednek, mint a boltban vásárolt társaik.

Hát így érzik magukat 🙂

“A ketrecébe tettem egy tálcát macskaalommal, hátha szerencsénk lesz és megtanulja a szobatisztaságot. A nyuszi első dolga volt jól belehemperegni az alomba:) (gondoltam mégsem lesz szerencsénk hiszen ágyként használja) De csodák csodájára az első bogyók és a pisi az alomba ment:) Remélem továbbra is megtartja jó szokását. A ketrecajtó nyitva van de még csak szaglássza a külvilágot. Nassolgat megtalálta az itatóját és már mosakodott is:) Nagyon kis cuki.”

“Egész virgoncak lettünk 😀
Rohanguláunk, hattttttaaaaalmasakat ugrálunk, főleg fel a házikó tetejére.
Ki is akarunk már jönni a ketrecből 🙂
Állandóan fürdünk eszünk vagy alszunk (nyitott szemmel “lefagyva”) :D”

“Látszólag nagyon jól érzi magát, minden nap ahogy hazaérek kiengedem a ketrecéből és nagyokat játszunk.
Nagy bohóc, imád rohangálni és hatalmasat ugrani!”

Végül íme néhány kép, egyik nyuszi (Pöcök) lakóhelyéről, amit bizony mi is megirigyeltünk. A képeket Beának köszönhetjük. 🙂

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.

%d blogger ezt szereti: