Tovább a tartalomra

Pedro – Új nyuszi a családban

október 9, 2010

Aki azt hiszi, hogy egy nyúl boldog tulajdonosaként már mindent látott, az még a felét sem tudja annak, mit jelent igazi NYÚLBOLONDNAK lenni. 🙂 Hát én majd mindjárt elmondom, bár itt is igaz a mondás, aki nem próbálta, sosem fogja megérteni. Összes eddigi nyusziválasztásunk minden előre megfontolás felett áll. Ezzel nem tudunk mit kezdeni. Egyszercsak fellép egy ilyen igény (majdhogynem szükséglet!) Kell ide mégegy nyúl. Nagyon erős emlékeim vannak arról, hogyan is kezdődött az egész; egyszer sehol nem volt nyúl az életünkben, aztán már ötnél tartunk. 🙂 Egész eddigi életünk kb 99% volt nyúlnélküli és abban az 1%-ban jelentek meg a törpenyuszik. És ez az egy százalék elég volt ahhoz, hogy rájöjjünk: A fene egye meg, csak szeretünk ezzel foglalkozni! Törpenyulat minden családba! 🙂

Na jó, leereszkedem a felhők közül és két lábbal nagyot dobbanva érve a földre bemutatom újdonsült nyulacskánkat… Hozé nyuszink annyira megszeretett vidéken lenni, hogy úgy döntöttünk, meghagyjuk neki a nagyobb ketrec (és tér) adta szabadságot. Persze csak addig, amíg nem lesz akkora házunk, hogy mindenkinek helyet biztosítsunk benne. 😉

Legújabb családtagunk egy ezüst-vidra fiú nyuszika, akit Pedro-nak kereszteltünk, bár párom rendszeresen Rodrigo-nak hívja… Egyik hirdetési portálon találtunk rá, egy mérhetetlenül kicsi szállítóboxban lefotózva, oly módon, mintha fotózás közben jól megrázták volna a dobozkát, így a nyuszi kicsit féloldalasan állt. Na de a kép még nem volt elég ahhoz, hogy beleszeressünk. A szöveg mellette valahogy így hangzott: A nyuszi sajnos nem kézhez szokott és barátságos, de ez még alakítható, hisz mégcsak 9 hónapos… Na egyből tárcsáztunk is, nyuszi idomításban királyok vagyunk és egyből szimpatikus is lett. 😀 Aztán kiderült, hogy a nyuszit egy lógófülű nősténnyel tartották együtt. Azt azért tudni kell, hogy a nyuszik bár nagyon barátságosak és emberszeretők, az érdeklődésük hamar megváltozik, ha egy hasonszőrűt teszünk melléjük. 🙂
Így esett, hogy ismét egy újabb holland törpenyuszival gazdagodtunk, akiről kiderült, hogy egy igazi hegyinyúl, ugyanis mindenhová felmászik, felugrik. Jó kondiban is van.

És persze jogos a kérdés: Miért vettünk fiú nyuszit, mikor lányt terveztünk…? Miért vettünk olyan nyuszit, aki egy kicsit hasonlít Ubulhoz, és párom mindig összekeveri őket…? /Itt jegyezném meg: Ubul feketvidra (a háta fekete és a hasa világosbarna), míg Pedro háta szintén fekete, de alul ezüst színű.Khm./ A választ nem tudjuk. De kíváncsian várjuk az utódokat. 😉

Íme Pedro nyuszi, amint birtokba veszik a teraszt és a házikészítésű virgátartónkat:

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.

%d blogger ezt szereti: